Az ajtó résnyire nyitva volt, óvatosan, léptem be rajta. Olyan mélységes volt a csönd, hogy szinte megrémültem szívem hangos dobbanásaitól. És akkor megláttalak. Kisfiúsan néztél rám, lesütötted óceánt idéző szemeid, majd újra rám néztél. Tekinteted gyermekien tiszta volt. Éreztem, hogy jó helyen járok, a levegő vibrált és csak egyetlen vágyam maradt, átölelni téged. Az első gyöngéd csók iszonyatos erejű öleléssé változott. Úgy kapaszkodtunk egymásba, mintha az életünk múlna rajta. A szenvedély hirtelen támadt fel, pillanatok alatt változtunk eszelős szeretőkké. Naponta ezerszer villan át agyamon az érzés, amikor átöleltél a félhomályban és megcsókoltál. Abban a pillanatban a világ kapui bezárultak mögöttem és rajtad kívül senki és semmi nem maradt. Szabad voltam, olyan szabad, mint még soha az életben. Most is érzem szíved rémült dobbanásait a mellkasomon, karjaid erejétől megremeg a térdem, ha eszembe jut a szenvedélyed. Számban érzem az ízed, azt a semmihez sem hasonlítható édes mennyországot, amiben önfeledtem tudtam elmerülni. Testem, lelkem neked adtam és te úgy játszottál velem, mint egy hálás és boldog kisfiú, aki egyik pillanatról a másikra férfivá érett. Csodás férfivá, aki egyik gyönyört a másik után volt képes nekem adni. Önzetlenül, gyöngéden és mégis észvesztő szenvedéllyel ajándékoztad magad el. Most már tudom, milyen téged szeretni. Semmihez sem fogható szabadság ez, maga a boldogság.

Megosztás a facebookon